

A LEGENDA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy meseszép tündérlány, Tihany, aki minden nap leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra, s közben varázslatos hangon énekelt. A vizek urának, Balatonnak egyetlen fia nem tudott ellenállni a csodálatos dallamoknak, s valahányszor meghallotta Tihany énekét fölemelkedett a tó mélyén hínárból szőtt, drágagyöngyök ezreivel díszített sátrából. Tette mindezt annak ellenére, hogy Balaton folyamatosan figyelmeztette és kérlelte fiát, hogy ne figyeljen a csalogató hangra.
Tihany, a csodálatos, de gőgös teremtés rájött, hogy énekét szerte a hegyekben mindenki a legszebbnek ítéli, és elhatározta: nem pazarolja azt többé, s csak akkor hallatja mennyei hangját, ha gyémánttal fizetnek minden dalért.
Megbetegedett Balaton fia és arra kérte apját, hogy még egyszer az életében hallhassa Tihany énekét, mert attól bizonyára meggyógyul.
A vizek ura összegyűjtött hát egy ladikra való igazgyöngyöt és felvitte Tihanynak. – Neked hoztam mindezt, leányom – mondta Balaton a tündérnek –, és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak.
Tihanynak tetszettek a gyöngyök, és attól kezdve minden nap énekelt, mikor ajándékot kapott. Ám Balaton kincse egyszer csak elfogyott, és hiába kérlelte a tündérlányt, a fösvény Tihany még csak a száját sem nyitotta ki. Az sem hatotta meg, hogy Balaton fia meghal, ha nem hallja többé a szép tündér énekét.
S bekövetkezett a legrosszabb: elhunyt a fiú. Balaton nem tudta elfelejteni Tihany szívtelenségét, és bosszút forralt. Egy este haragos hullámai tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre, ahova Tihany itatni hajtotta aranygyapjas kecskéit. Egy roppant hullám elkapta a kecskéket, lesodorta őket a tóba, és Balaton megfojtotta mind egy szálig. A megrémült Tihany egy közeli barlangba menekült a hullámok elől, de Balaton a víz mélyén nagyot rázkódott, melytől megmozdult a hegy is és egy sziklagörgeteg betemette a barlang száját. A víz ura átkot szórt a leányra, aki azóta is hétszer ismétli meg a hozzá szólók szavait. A tóba veszett kecskenyáj szárazföldre vetett körmeit pedig azóta is találni a parton.

Tihany eredete a középkorig nyúlik vissza, de a régészeti leletek szerint a félsziget már az őskorban is lakott volt. I. András királyunk Tihanyban építette meg a királyi család temetkezőhelyét és föléje a monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített, s ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete.
A messziről is jól látható apátság építése az 1040-es évek végén kezdődött, alapító levelét 1055-ben írta alá I. András. Az apátságtól a Pisky sétány vezet a Visszhang-domb felé, melynek közelében fekszik a IV. Károly Kálvária, amely Krisztus keresztútját mutatja be és pazar kilátás tárul a látogatók elé. Tihany nevezetességeit még sokáig sorolhatnánk, de térjünk rá eredeti célunkra, a legendák felidézésére.

A szöveg segítségével oldd meg a mf. 78/1. és 2. feladatát!

Tihany szimbóluma: a levendula
Hogyan lehet ez? Megtudhatod, ha elolvasod az olvasmányt az ok. 168. oldalán!

Tudod-e, mi az a félsziget?
A félsziget a szárazföldnek a vízbe benyúló része, melyet legalább három oldalról összefüggő víz vesz körül.
A képen a Tihanyi-félszigetet látod, amely a Balatonba nyúlik be.
A félsziget átlagosan 2 km széles, túlnyomóan mocsaras földnyelv, mely csak 6 méterrel emelkedik a tó szintje fölé. Maga a félsziget 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km.


A tihanyi levendula