Playing a video (Stop)
Powered by Haskell (GHC 8.8.4 )
A középkori falvak és városok - Gyorstalpaló
(4:40)
Play

A gregorián ének (cantus gregorianus, cantus planus, cantus choralis) egyházi egyszólamú, hangszerkíséret nélküli liturgikus kórus vagy szóló ének latin nyelven. Az adott szöveg szerkezetének megfelelően tagolódik. Kötetlen ritmusú és az abszolút hangmagasságot sem rögzíti. Dallamai lépcsőzetes felépítésűek vagy kis hangközlépésekkel mozognak, helyenkénti ugrásokkal.

 

A szillabikus (szótagoló) és a melizmatikus éneklési mód váltogatása teremt egyensúlyt benne. Többnyire kis hangterjedelmű.

 

Az időszámítás kezdete körüli kor mediterrán zenekultúrájából, mégpedig a görög himnuszokból és az ókori zsidók zsoltáraiból fejlődött ki három fázisú rendező-szerkesztő munka során:

 

-a 4. század második felében,

-a 7. század elején I. Gergely pápa indítására – innen a gregorián név

-a 8. század, a Karolingok idején.

 

A 9. századtól az ún. neumák segítségével vált leírhatóvá.

 

A gregorián ének kialakulása több száz éves folyamat volt, de fontos része a VIII-IX. század, amikor már beszélhetünk az első kottás feljegyzésekről. A gregorián ének nem hirtelen a VIII-IX. században alakult ki, de korábbról nem találunk kottás dokumentumokat.

A középkori zene alatt a nagyjából az 500 és 1400 közötti időből származó dalok , hangszeres zene és liturgikus zene összességét értjük. A középkor és a reneszánsz zene határát nehéz pontosan meghatározni, mert a zene változásának kezdete régiónként eltér. A zenetörténészek nagyjából egyetértenek abban, hogy a középkor és a reneszánsz zene határa nagyjából az 1400 körüli évekre tehető.

 

A középkori zene része volt a nyugati műzenének, beleértve a liturgikus és a világi műzenét is. Van benne

-csak vokális zene, mint például a gregorián ének és kórus,

-csak hangszeres, és

énekes-hangszeres zene is (amelyben jellemzően a hangszerek kísérik az éneket).

 

                              A gregorián éneket szerzetesek a katolikus mise alatt énekelték.

A középkori város
(2:57)
Play

A középkor egyházi zenéje ( i.sz 476- 1450 ) az Európa-szerte elterjedt gregorián ének volt. ( Eredete az ókorba nyúlik vissza.)

Ez egyszólamú, hangszeres kíséret nélküli latin nyelvű énekeket jelentett, amit Gergely pápa rendszerezett a 7. században. Elnevezésük ezért az ő nevéből származik.

E dalok témája az isten dicsőítése volt.

Később a ( 8- oktáv,5- kvint, 4-kvárt hangtávolságokat felhasználva ) párhuzamosan mozgó, többszólamú énekké alakult ez a zenei forma.

A legősibb gregorián dallamok közé tartoznak a zsoltárok ( ezeket a mai egyházi szertartásokon is halljuk ) , amelyek előadása középút az ének és a beszéd között. A mai misék alkalmával ugyanilyen stílusú zsoltárokat énekelnek az istentiszteletek alkalmával.

Ezt olasz szóval recitativónak /énekbeszédnek/ nevezzük.

A himnusz, mint zenei forma keleti eredetű, dicsőítő, hálaadó éneket jelentett.

 (Ma sok könnyűzenei feldolgozásban lehet hallani gregorián zenét .)

A középkor szigorúan vallásos keresztény felfogása sokáig elnyomta a világi muzsikát.

A helyzet csak a XI. század végén változott, ekkor tűntek fel az első trubadúrok A francia szó költő-muzsikust fejez ki. (trouver = kitalálni ). Németül: minnesängerek.

 A trubadúrok nagy része nemesember (lovag vagy arisztokrata) volt, a többiek pedig ezek szolgálatába szegődött polgár. Az volt a feladatuk, hogy a világ dolgait , történelmi eseményeit énekes műfajban megszólaltassák - mint a kor történetírói.

Ebben a korban a dalok legfőbb témája a szerelem, hősiesség volt, Gyakran rendeztek dalnokversenyeket. Egy-egy uralkodó vagy főnemes olykor udvarába hívta a legnevesebb énekeseket, hogy mutassák be művészetüket.

A leghíresebb ilyet 1207 körül Wartburg várában rendezte Hermann őrgróf, aki Árpádházi Szt. Erzsébet férje volt . Ennek emlékét egy falfestmény is őrzi a helyszínen.

Valamennyi dalra jellemző, hogy egyszólamú, és általában egyetlen hangszer kísérte az éneket: leginkább lant vagy mandolin, melyen az énekes játszott.

Eleinte a szöveg volt az igazán fontos, a hangszeres zene szöveg dallamát díszítette.

A KÖZÉPKOR ZENÉJE